Vallásos viccek

A községi plébános elmegy a körzeti megbízotthoz.
- Édes fiam, segíts, mert ellopták a kerékpáromat. Mit csináljak?
- Mit, atyám? Vasárnap a prédikációjában tessék elsorolni a tízparancsolatot, és amikor odaér, hogy "ne lopj", nézzen jól körül, mert aki elbújik, az a tolvaj.
A mise után a plébános elmegy a rendőrhöz.
- Az Isten megáldjon, édes fiam, megvan a biciklim.
- Úgy történt, ahogy mondtam?
- Majdnem... Elkezdtem sorolni a parancsolatokat, s amikor odaértem, hogy "ne paráználkodj", azonnal eszembe jutott, hol hagytam a kerékpárom.

A hittan órán a becsületről tanulnak a gyerekek. A pap feltesz nekik egy beugratós kérdést:
- Gyerekek, ha én eladom a házamat, autómat, mindenemet, és a pénzt a templomnak adományozom, akkor ettől már a Mennybe jutok?
- Neeem! - felelik a gyerekek.
- És ha minden nap kitakarítom a templomot, és gondozom a kertjét, akkor ez már elég ahhoz, hogy a Mennybe jussak?
- Neeem! - válaszolják ismét.
A pap büszkén néz a gyerekekre:
- Tehát, mondjátok meg nekem, mi kell ahhoz, hogy a Mennybe jussak?
Egy kisfiú rávágja:
- Először is meg kell halnod!

Három jó barát holta után felkerül a Mennybe.
A kapuban Szent Péter várja őket, és a lelkükre köti, hogy nagyon vigyázzanak, mert a Menny tele van kacsákkal, rá ne lépjenek egyre sem.
Nagyon elcsodálkoznak, de amikor megnyílik a mennyek kapuja, valóban rengeteg kacsa van odabennt.
Első nap az első rá is lép egy kacsára, fogják, összekötik egy borzasztó öreg, csúnya nővel és ledobják a Földre mondván, hogy mostantól vele kell éljen.
A második is, bármennyire vigyáz, két nap múlva ugyancsak így jár, őt is összekötik egy még csúnyább nővel és őt is ledobják.
A harmadik nagyon óvatos, eltelik egy hét, egy hónap, egy év. Egyik nap hoznak egy csodálatos hölgyet, szép, csinos, hozzákötik és se szó, se beszéd ledobják a Földre.
Zuhanás közben már nagyon kíváncsi és megkérdezi:
- Mondd, ugye azzal érdemeltem ki, hogy egy ilyen szép hölgyet szántak nekem, hogy vigyáztam a kacsákra?
Mire a hölgy:
- Rólad semmit sem tudok, de én ráléptem egy kacsára.

A lóversenypályán egy játékos észreveszi, hogy egy pap lopózik be a lovak istállójába, és az egyik lovat megáldja. Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következő futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri.
Következő héten futam előtt elbújik az istállóban. Jön megint a pap, megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 5 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpri az 50 dollárnyi nyereményt.
Következő héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után 20000 dollárral lesz gazdagabb. A nagy sikeren felbuzdulva a következő hétre mindenét eladja, majd, miután ismét kileste a pap áldásosztó tevékenységét, minden pénzét ráteszi a lóra. Azonban ezúttal a ló teljesen lemarad, majd féltávnál összeesik és kileheli a lelkét.
Emberünk felháborodva rohan a paphoz:
- Atyám, miért tette ezt velem? Eddig ahányszor megáldott egy lovat, az nyert, ez meg most még a célba se tudott bevánszorogni!
A pap a fejét csóválja:
- Látod, fiam, ez a baj veletek, protestánsokkal. Nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettől...

A falusi templomba betéved egy parasztbácsi. Leül, és elkezd nézelődni. Amikor elérkezik a mise ideje, a pap megkérdi tőle:
- Csak egyedül van itt, azért megtartsam a misét?
Erre a bácsi:
- Én nem vagyok nagyon okos, de ha kimegyek az ólba, és csak az egyik disznó jön a vályúhoz, azért megetetem azt az egyet is!
A pap erre megtartja a misét, egészen belelkesedik, cifrázza kedvére.
Két óra múlva megszólal az öreg paraszt:
- Hát atyám, én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, hogy ha csak egy disznó jön a vályúhoz, azért nem adom neki az összes moslékot...

Meghal a Dalai láma, és felkerül a Mennyországba. Isten személyesen megy érte a kapuhoz, beinvitálja. Miközben ülnek a felhőkön, Isten megkérdezi tőle:
- Nem vagy éhes, barátom?
- De igen, Uram, szívesen harapnék valamit.
Isten kinyit egy konzervet, odaadja a Dalai lámának. Az, miközben eszegeti a konzervet lenéz a Pokol irányába, és azt látja, hogy a Pokolba került elkárhozott lelkek sült húst, kaviárt, lazacot esznek.
Másnap Isten ismét megkérdezi, nem éhes-e? A Dalai láma ismét igenlően válaszol, erre megint kap egy konzervet. A Pokolban ezúttal languszta, steak és pezsgő a menü.
Amikor harmadnap ugyanez játszódik le, a Dalai láma nem bírja tovább, és megkérdi:
- Uram, hogy van az, hogy én, aki mindig alázatosan éltem, soha nem vétkeztem, mindig csak konzervet kapok, míg a Pokolba kerültek fejedelmi lakomákat kapnak?
Erre Isten fejcsóválva:
- Tudod, itt fent kettőnkért nem érdemes szakácsot tartani...

Egy katolikus pap, egy református pap és egy rabbi minden héten egyszer kártyáznak filléres alapon. A rendőrfőnök tudomást szerez róla, egy alkalommal tetten éri őket, és biróság elé viszi az ügyet.
A biró meghallgatja a rendőrfőnök jelentését és szigorú arccal megkérdezi a katolikus papot:
- Nos Atyám, igaz hogy kártyázott?
A pap felnéz az égre, magában mormogja, hogy "Istenem, bocsáss meg" majd hangosan ezt mondja:
- Nem méltóságos uram.
A biró a református paphoz fordul és megkérdezi:
- Nos, tisztelendő úr igaz hogy kártyázott?
Megismételve a pap válaszát ő is azt mondja:
- Nem méltóságos uram.
Ezek után a biró a rabbihoz fordul és megkérdezi:
- Rabbi, igaz hogy kártyázott?
Hidegen a biró szemébe nézve adja a választ:
- Ugyan már, kivel?